1949.
április 14-én születtem a svájci Trogen
falucskában, ahol szüleim a Nemzetközi Vöröskereszt
megbízásából magyar hadiárvákat
neveltek.
Kora gyermekkorom óta rajzolok, amiben szeretett apám
minden eszközzel segített, mert úgy érezte,
tovább öröklődik bennem az Ő
kézügyessége.
A grafikával való komolyabb foglalkozásom
onnan datálódik, amikor első munkahelyemen
a vállalati újság szerkesztője,
meglátta egy elolvasott könyvhöz készített
illusztrációmat, és megkérdezte
leközölheti-e.
A publikálást elismerésnek könyveltem
el, és utána már folyamatosan sikerült
egy-egy rajzot leadnom 1977-től a 90-es évek közepéig
4-6 újságnál.
Sokáig a hazai egyházi műemlékek
és várak, várkastélyok adtak igazi
témát tusrajzaimhoz.
Egyszer egy zsámbéki kirándulás
alkalmával meglepődtem azon, hogy a helyi európai
hírű románkori templomromról hogy
áradoznak a külföldi turisták.
Elgondolkodtam azon, hogy hazánkfiai, - akik tehetik
- hamarabb megismerik a Loire menti kastélyokat, a londoni
Big Bent-t, vagy a római Colosseumot, mint Magyarország
Árpád kori, nem hivalkodó, de gyönyörű
kis templomait, török dúlta várait.
Ekkor határoztam el, hogy a magam eszközeivel, kézügyességemmel
azon leszek, hogy minél több honfitársammal
ismertessem meg hazánk nevezetességeit.
Hogy ez mennyire sikerült, azt a néhány évvel
ezelõtt a MOL Rt. –akkori munkáltatóm-
által szervezett kiállításomon tudtam
lemérni. Sikere után Komáromba és
Tiszaújvárosba is elvitték a képeimet,
és talán a legszebb, 50. születésnapi
ajándékom az volt, amikor a kiállítás
vendégkönyvét megkaptam.
Csak dicsérő szavakat, illetve megszívlelendő,
építő jellegű kritikákat kaptam.
Teltek múltak az évek, és azóta kibővült a paletta. Családom és a képeimet kedvelők unszolására elkezdtem akvarellekkel is foglalkozni, és felfigyeltem a hazánkon túli szépségekre is. Aztán 2008-ban nagy témaváltás történt a munkáimban. Az interneten Szolnokról megkeresett valaki, - egy vasútrajongó -, hogy nem fordult meg még a fejemben, hogy mozdonyokat fessek? Elgondolkodtam és belevágtam. Tizenkét év alatt több, mint kétszázötven járművet örökítettem meg, melyekből sokan még az óceánon túlra is eljutottak. Ez a téma igazi szenvedélyemmé vált. Vannak köztük olyanok, melyek szakkönyvekbe is bekerültek, és vannak, melyek bélyegeken is megjelentek. Remélem, hogy mindazoknak, akik e honlapon megnézik a rajzaimat, festményeimet, néhány percre talán örömet tudok szerezni.
Tisztelettel: Ábrók Miklós